Kis kihagyás után megérkezett Quenta i Arda sorozatunk következő fejezete. A törpök után, most a tündék eredetét ismerhetitek meg, olvashattok a sok-sok évig tartó vándorlásukról nyugat felé és a közben kialakuló csoportjaikról is.
"... amikor Menelmacar először szökkent az égre, s Helluin kék tüze először ragyogta át a ködöt a világ határán, abban az órában ébredtek föl a Föld Gyermekei, Ilúvatar Elsőszülöttei. Cuiviénen csillagfényes tengerénél, az Ébredés Vizénél ..."
Cuiviénen a távoli keleten, a hatalmas Helcar beltenger egyik öble lehetett. Itt ébredtek fel a tündék Ilúvatar álmából, még a sötétség idején. Tekintetüket legelőször az égre, a ragyogó csillagokra emelték, amiket Varda készített számukra. Ezért is tisztelik őt legjobban a valák közül és hívják Elberethnek, Csillagok Királynőjének. Magukat quendeknek, szóval szólóknak nevezték el, mert addig nem találkoztak más lénnyel, aki képes lenne a beszédre. A valák közül először Orome bukkant rájuk, aki gyakran lovagolt Középfölde távoli részein. Azonban úgy tartják, hogy Melkor már jóval korábban tudomást szerzett róluk és szolgái időnként elraboltak néhányat a tündék közül (feltehetően belőlük alkotta mg az orkokat). Így amikor Oromét meglátták, legtöbbjüket a félelem fogta el és elbújtak előle, csak a legnemesebbek mertek maradni, mert vonzotta őket Aman fénye. Orome pedig ideig köztük maradt és tanította a tündéket.
Ezt követően Orome visszatért Valinorba és elmondta a történteket a valáknak, Beszámolt Melkor gonoszságáról is, ezért Manwe Ilúvatar tanácsára úgy határozott, hogy támadják meg Melkort. Hamarosan hatalmas seregükkel elindultak, majd hosszú és keserves csatát vívtak Utumnó előtt. Végül leomlott Utumnó kapuja és elfogták Melkort, azonban nem kutatták át az erődöt és sok szolgája megmenekült, köztük Sauron is. Melkort Valinorba vitték és Mandos börtönébe zárták, ahonnan még ő sem képes megszökni.
Majd újra tanácskoztak és úgy határoztak, hogy Valinorba hívják a tündéket. Ők azonban félték a Nyugat Urait, mert csak haragjukban látták őket, Utumnó ostromakor, amikor remegett a föld és hatalmas tüzek csaptak fel északon. Ezért először három vezetőjüket vitte Orome Valinorba, akiket lenyűgözött a Nyugat szépsége és a Fák ragyogása. Visszatérésük után azt tanácsolták népeiknek, hogy induljanak el Nyugatra. Sokan voltak, akik annyira megszerették a csillagfényt és Középfölde tágas tereit, hogy nem hallgattak a hívó szóra és nem indultak útnak; őket avároknak, vonakodóknak nevezzük. Ők az idők végezetéig Középföldén maradnak, bár későbbi korokban néhány törzsük átkelt a Ködhegységen, ahol többnyire beolvadtak a sindák közé, de többségük mind máig keleten él.
Eldáknak nevezzük azokat, akik hallgattak Orome szavára és elindultak vele nyugat felé. Az első és legkisebb csoportjuk, akik mind végig legelöl haladtak, a vanyák, a szép-tündék. Ingwe vezette őket, aki az egész tünde nép nagy-királya lett. Ők érték el először Belegaer tengert és léptek elsőként Amanba, azóta is ott élnek a Taniquetil hegy lábánál. A következő egy népesebb csoport volt, akiket noldáknak, bölcs-tündéknek nevezünk. Vezetőjük Finwe volt. A noldák Alue barátai, mert szívesen tanulnak tőle, ő pedig örömmel tanítja őket. A harmadik és egyben legnépesebb csoportjuk a telerek, olyan sokan voltak, hogy két vezetőjük is volt egyszerre, királyuk Elwe és fivére Olwe.
A vandorlás nagyon sokáig tartott, de végül legtöbbjük eljutott Beleriandba (több kisebb csoport leszakadt, leginkább a telerek közül), ahol a Belegaer partján táboroztak le. Ulmo egy szigetet vitt a partokhoz és ezen szállította először Valinorba a vanyákat és noldákat. Sok év telt el mire visszajött a telerekért, őket azonban kérésükre nem vitte Valinorba, hanem a lekötötte a partoktól nem messze. Azóta hívják ezt a szigetet Tol Eressának, Magányos Szigetnek.
A telerek a sok éves várakozás alatt megszerették Középföldét, így sokuk Beleriandban maradt. Mivel Osse nagyon megkedvelte őket, néhányukat sikerült rábeszélnie a maradásra, őket Falas-tündéknek nevezzük, vezetőjük pedig Círdan, a Hajóács. Elwe pedig időközben találkozott Meliannal, a maiával, akit attól kezdve szerelme láncolt ehhez a földhöz. Velük maradt még Elwe rokonsága és még sokan, akik jobban szerették királyukat, mint Valinor fényét. Belőlük lettek a sindák, a szürke tündék, akiknek még nagy szerep jut a későbbi történetekben.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
