Melkor megláncolása

Ebben a fejezetben Melkor fogságba ejtéséről olvashattok, ahogy azt Meril-i-Turinquit, Tol Eressëa úrnője elmesélte Eriolnak. Mivel a történet alapja Tolkien egy korai írása, ezért a benne szereplő neveknek a későbbi, Szilmarilokban szereplő változatát használom a könnyebb megértés végett.

Meril így szólt Eriolhoz: "Lásd akkor, sőt halld akkor, mert mesét kezdek, s alkony leszálltáig jó részét el is mondom neked - akkor azonban szedelőzködnöd kell, s türelmes szívvel távoznod, jó emberfia." Eriol ekkor lehajtotta fejét, majd Meril biccentett. "Jó, így hát mondom is, egy korról, hajdan-régiről, mikor a világ békén élt, mert tudott békén élni még. Ez a mese mint "Melkor láncai" ismeretes."

Íme Valinor felépült és Nyugat Urai békében élhettek birodalmukban, de Középföldét sűrű homály borította. Yavanna otthagyva a fák fényét visszament Középföldére, ahol a sötétben magvakat hintett el. Ezekből azonban mohák és gombák nőttek sűrű fák helyett, Yavanna pedig nagyon elkeseredett. Ekkor Oromë sietett segítségére, közös erővel nagy munkához láttak. Oromë kürtjétől a föld megmoccant és a magokból hatalmas fák nőttek, majd ezekből addig nem látott erdőségek alakultak, a ritkuló homályon át újra feltűntek Varda csillagai. A nagy munka kifárasztotta a két valát, így Yavanna visszatért megpihenni Laurelin tövébe, Oromë pedig valinori tölgyeseibe vonult vissza.

Ez idő alatt Melkor újra erőre kapott Utumnó mélyén és úgy gondolta, hogy a valák végleg elhagyták Középföldet és nem gondolnak vele többé. Ezért előjött erődjéből és hatalmas pusztításba kezdett; a hegyek megremegtek, a tengerek kiöntöttek, izzó láva tört elő a föld mélyéről, Melkor tombolásának zajai egészen Valinorig hallatszottak. Yavanna és Aulë, akik féltették addig alkotott műveiket, Manwëhoz siettek, de jött Ossë is nagy zúgással, mert birodalmát háborgatják Melkor gonosz tettei. Manwe fölkelt trónjáról és felállt oldalán Varda is, majd összehívta a valákat tanácskozásra. A valák urai egy tervet eszeltek ki, Aule pedig egy addig nem látott, erős fémet készített, amit tilkalnak nevezett el. Ebből az új fémből láncot és bilincseket kovácsolt, a láncnak Angaino (elnyomó), a bilincseknek Vorotemnar (örök kötés) lett a nevük. Közben a többi vala is felfegyverkezett és vértet öltött. Amikor mindennel elkészültek Ossë átsegítette őket a tengeren, ekkor csatlakozott hozzájuk Ulmo is mélytengeri kocsiján. Miután seregük partot Középföldén, átkeltek a Vashegyeken és Hisilomë síkságán, végül megérkeztek Utumnó zárt kapuihoz.

A zárt kapukat Tulkas és Oromë együttes erővel kinyitották, Manwë pedig hatalmas hangján Melkort szólította. Ő azonban nem jött elő, hanem hírnökét küldte küldte fel ravasz üzenettel. Szép szavakkal meghívott kettőt a valák közül, csak kérte ne Manwë és Tulkas menjen le hozzá. Ahogy mondta "... mert egyikük eleve érdemelné a másikuk kegyetlen kikövetelné a jobb vendéglést." Ezért a valák mind megharagudtak, többjük egyből neki támadt volna Utumnónak. Manwë azonban ódzkodott egy ilyen támadástól, mert ahogy mondta "... abba a Föld széthulltáig tán, belerázkódna, s gonoszság törne mindnyájunkra." Ezért egy fondorlatos tervet eszeltek ki, hogy Melkort büszkesége révén ejtsék csapdába.

Leküldték Melkorhoz hírnöküket, aki elmondta neki; azért jöttek, hogy őt megkövessék és meghívják maguk közé. Tulkast pedig erővel idecipelték, hogy külön bocsánatot kérjen, aztán együtt mehessenek mind vissza Valinorba, ahol majd Aulë még a Taniquetilnél is magasabb hajlékot épít neki. Melkort hiúsága elvakította és elhitte a hírnök szép beszédét. Üzent a valáknak, hogy tegyék le mind a fegyvert és lemehetnek bocsánatát kérni. Bár mind ezen még nagyobb haragra gerjedtek, úgy tettek ahogy kérte, sőt Tulkasra adták a hatalmas láncot, aminek még ő is alig bírta terhét, majd Melkor trónja elé mentek. Ekkor Melkort még jobban elöntötte hiúsága és kérte Manwë boruljon előtte térdre, Tulkas pedig csókolja meg lábát. Ezektől a szavaktól elszállt belőlük minden béketűrés, bár Manwë alázatot színlelve elindult felé, de Tulkas és Aulë rárontott, őket még Oromë is követte. Melkorra a magukkal hozott láncot rátekerték, segítségére siető szolgái uruk vesztét látva pedig riadtan menekültek. Ezek után kivonszolták őt Utumnó elé, ahol rátették a törhetetlen bilincseket és gyorsan a lánchoz kovácsolták. Tulkas és Ulmo letörte az erőd kapuit, bejáratait pedig hatalmas kövekkel torlaszolták el.

Hogy ezeket megcselekedték Melkort Valinorba vitték magukkal, ahol törvényt ültek fölötte. A valák szinte mind ellene szóltak, majd Manwë sokáig töprengett az ítéleten. Végül három korszakra Mandos börtönébe száműzte láncra kötve, ezt követően pedig még négy korszakon át Tulkasnak kell szolgálnia. Az ítéletet mind elfogadták, bár Tulkas és Yavanna túl enyhének találta. Ezzel kezdődött Valinor legnagyobb békekorszaka, amit máig úgy neveznek, hogy "Melkor megláncolása".