Arda tavasza és Valinor építése

Ahogy a valák leszálltak Ardára látták, még szinte semmi sem létezett abból a látomásból, amit Ilúvatar vetített gondolataikba. Megértették, mind azt nekik kell megvalósítani, hogy előkészítsék a Földet a gyermekek eljövetelére, ezért mind nagy munkába fogott. Melkor is elkezdett munkálkodni, maga köré gyűjtötte a hozzá hasonlóan gonosz szellemeket és mindazokat, akiket ígéreteivel sikerült megnyernie. Bármit alkottak a valák, azt Melkor mind megrontotta vagy elpusztította. Már sok ideje folyt harc és Melkor kezdett felül kerekedni, Arda jelentős részén már ő uralkodott. Ekkor érkezett Tulkas, kinek kacagása betöltötte a teret és Melkor menekült félelmetes ereje elől, elhagyta Ardát, majd a külső sötétségbe távozott.

Almaren szigete

Melkor távozása után szolgái is elmenekültek és a valák nekiláthattak rendet teremteni Ardán. Megtisztították a földeket Melkor gonoszságától, begyógyították a harcok okozta sebeit, a hatalmas tüzeket pedig ősi hegyek alá temették. Yavanna elültette már rég kigondolt magvait, azonban még sötétség honolt. Ezért Aule, hitvese kérésére két hatalmas lámpást kovácsolt, amiket Varda töltött meg fénnyel és Manwe szentelt meg. Ezeket a lámpásokat két hatalmas oszlopra helyezték, melyek magasabbak voltak minden korábbi és későbbi hegynél is. Az egyiket északra állították és Illuinnak nevezték, a másikat délre és Ormal nevet kapta. A lámpások a Föld nagy részét bevilágították és nappali fényesség támadt. Yavanna elültetett magvai gyorsan szárba szökkentek és csodálatos, addig soha nem látott növények nőttek, megjelentek az első állatok is, de virágok még nem nyíltak és madarak még nem daloltak.
Illuin és Ormal fényeinek találkozásánál volt a legnagyobb bőség, itt a Nagy Tó közepén feküdt Almaren szigete, amit a valák lakhelyül választottak maguknak. A Föld háborgó erőinek lecsillapítása után a valák igen kifáradtak, különösen Aule és Tulkas, akik a legtöbb munkát végezték. Így Melkor észrevétlenül térhetett vissza Arda északi részére, ahová a lámpások fénye már nem jutott el. Itt az Ered Engrinben, a Vashelyekben megépítette erősségét Utumnót és újra maga köré gyűjtötte szolgáit.
Idő múltán a valák is megérezték az északról áradó sötétséget, azonban már késő volt. Melkor váratlanul megostromolta Illuint és Ormalt, majd ledöntötte az oszlopokat. A pusztítás hatalmas erejű volt, a Föld megtöredezett, a tengerek kiöntöttek és a lámpásokból áradó tűz elpusztított szinte mindent, Arda elvesztette addigi szimmetriáját. Azonban Melkor is elmenekült a valák félelmetess haragja elől és Utumnó legmélyebb tárnáiba rejtőzött. De ekkor még nem tudták őt legyőzni, mert minden erejüket arra használták a valák, hogy csökkentsék a pusztulás mértékét.
Így ért véget Arda tavasza.

Valinor építése

Most, hogy már Középföldén nem volt hely ahol lakhatnának, a valák Arda legnyugatibb részére, Amanba mentek, hogy itt építsék fel új lakhelyüket. Aman keleti szélén felemelték Pelórit, Arda legmagasabb hegyeit, hogy védelemül szolgáljon Melkor támadásai ellen. Legmagasabb csúcsa a Taniquetil, ahol Manwe és Varda székel, ha együtt néznek innen belátják az egész Földet, egészen a keleti határáig. A Pelórin belül felépítették birodalmukat, Valinort. Itt mindegyik valának megvolt a maga területe, amit saját tetszésükre rendezhettek. Számos dolgot sikerült megmenekíteniük pusztulás elől és még azoknál is szebbeket hoztak létre, így Valinor szebb lett, mint a Középfölde Arda tavaszán. Végül felépítették városukat is, a sokharangú Valmart.

Valinor két fája

Valmar nyugati kapuja előtt egy zöld dobt terült el, amit Ezelloharnak is neveznek. Yavanna a dombot megszentelte és sokáig ült rajta, míg végül nagy erejű dalba kezdett. Amíg Yawanna Kemntári dalolt Nienna könnyével öntözte a földet, a többi vala pedig némán figyelt. Egyszer csak két fácska kezdett növekedni. Az egyiknek sötét zöld levelei voltak ezüsttel szegélyezve, virágai pedig ezüstös fényt árasztottak, ezt Telperionnak nevezték el. A másiknak halvány zöld leveleit arany szegélyezte, virágai pedig izzó arany fényt árasztottak magukból, ez a fa a Laurelin nevet kapta. Először Telperion kezdett virágozni, ettől fogva kezdték számítani uralkodásukat, de az Első Órát, a hajnalt, amikor Telperion először ragyogott fel nem számolták az időbe.

Arda tavasza egy másik történet szerint

Tolkien nagyon sokáig dolgozott egy-egy történeten, sőt még sok év múlva is előszedte a korábban megírtakat, hogy alakítson rajtuk. Így maradhatott ránk ennek a szép történetnek egy másik változata is. (A megértés könnyítése miatt a neveket egységesítettem.)

Melkor izzó lángként érkezett a Földre, hogy uralma alá hajtsa és elpusztítson mindent, ami a többi valának kedves. Ezért a valák tanácsot ültek és kiválasztották maguk közül Mandost és Tulkast, akik hamar előkerítették Melkort és Manwe színe elé hozták. Itt Melkor hűséget fogadott a valáknak és bánatot színlelt, és azt tanácsolta nekik lakozzanak mind a Földön. Ulmónak, aki a hatalmas tengereket szerette, nem tetszett, ezért ott hagyta a tanácsot és a Külső Óceánba vonult. Aule és Yavanna is Melkor ellen szólt, mert tudták, ha szétszélednek külön-külön mindüket le tudja győzni Manwe kivételével. Legtöbbjüknek tetszett ez az ötlet, így együtt indultak lakhelyet keresni maguknak.
Ezekben az időkőkben még nem volt igazi fény a Földön, csak arany és ezüst derengett haloványan a levegőben, így Lomendárnak, Szürke Izzások Napjainak is nevezik ezt az időszakot. Ezért Aule rávette Melkort, hogy építsen két hatalmas oszlopot, ő maga pedig két lámpást készített rájuk, egyiket ezüstből, másikat aranyból. Varda és Manwe összegyűjtötték az ezüst és arany fényt a légből, amit a két lámpásba tettek. Az egyik oszlopot északra helyezték, ezt nevezték Ringilnek, míg másikat délre tették és a Helkar nevet kapta.
Most, hogy a két lámpás fénye bevilágította a Földet újra útnak indultak, egészen a nyugati Félhomály Szigetekig értek. Itt visszanéztek és látták, ahogy a lámpások fényei alábuknak és helyükön hatalmas víz csap fel. Ekkor még nem értették mi történt, de Melkor oszlopai jégből voltak és a lámpásokban izzó fénytől elolvadtak. A pusztító áradat és a lehulló lámpások soha addig nem látott pusztítást végeztek. A pusztulás elől Ossé egy szigeten nyugat felé vontatta a valákat, így hagyták el Középföldét és ért véget Arda tavasza.